2 nő sétáltatott egy kutyát az utcán. Az öleb fajtáját tekintve skótjuhász volt. A hölgyek az utca közepén beszélgettek,pletykálódtak egymással. Nem figyeltek sehova,csak egymással voltak elfoglalva. Az idő szép volt. A kutyus kissé elkóborolt,messze a gazdájától az utca közepén meglátott egy postást,majd közelről ugatni kezdett rá. Derék postásunk nem tudott továbbhaladni ,a munkáját nem tudta folytatni. Kissé bosszús volt,mivel a kutya csak nem akart elmenni. A nőneműek közelebb értek,és látták,hogy mi a helyzet,de nemigen törődtek vele. - Csak egy postás... gondolták.
így beszélgettek tovább az utcán,mivel forgalom nem volt,sehol senki,csak a postás,és a kutya egymással szemben.
A postás nagyon dühös lett,hogy ennyire semmibe veszik,és elővett egy kisebb vascsövet,amit a táskájában hordott hívatlan támadók ellen,és azzal addig ütötte szegény párát,míg ki nem múlt.
A felelőtlen gazdi jajveszékelve rohant oda,de már késő volt. Ezután egész életében végigkisérte a halott kutyájának tetemének látványa. Sokat gondolt rá,hogy tulajdonképpen Ő okozta annak vesztét,pont aki a szívéhez úgy közel állt.
